LUMPENS kreatív látomásai

Kép az Across The Universe c. előadásból

Vannak olyan rejtőzködő művészek, akiknek szent meggyőződésük, hogy saját személyük érdektelen a közönség számára, hiszen az alkotásaik úgyis minden közérdekű dolgot elárulnak. Nem tudom, hogy vajon Lumpens közéjük tartozik-e, de tény, hogy az angol nyelvű internetes információhalmazból csak annyit sikerült megtudnom róla, hogy valódi neve Choi Yong Suk, 1981-ben született, valamint a Kookmin Egyetem vizuális kommunikáció design szakán tanult. Szöulban él, Lumpens néven saját stúdiót alapított, emellett kreatív igazgatója a FeelGhood Musicnak, amely a rendkívül karakteres rapper, Tiger JK kiadóvállalata. Nos, ez nem túl sok információ. 

Hogy miért is lettem kíváncsi Lumpensre? Két markáns, számomra kedves előadó, Tiger JK és Rain zenés videói mellett tűnt fel rendre a neve, és bár a klipek nagyon elütőek voltak egymástól, mégis valamiféleképpen azonos, jellegzetes vizuális erő sugárzott belőlük. Éreztem, hogy a titokzatos Lumpens még ezeknél is többet rejtegethet. 

Bár időközben - nagy örömömre - belefutottam egy vele készült interjúba, melynek magyar fordítását nemsokára közreadom, haladjunk egy kicsit az eredeti nyomvonalon: fedezzük fel Lumpens világát, mégpedig saját honlapja segítségével.

A bemutatkozó felület mátrixból szövött szőnyege kis játszadozási lehetőséggel köszönti az oda tévedőket, ám az oldalt mégsem jobbra-balra, hanem lefelé gördítve olvashatjuk a stúdió adatait, valamint Lee Wonju, Eddie Ko és Gorang neveit, akik Lumpens mellett jelenleg a kreatív közösség tagjai. Az egyes munkák mellett rendezőként mindenütt Lumpens nevét olvashatjuk a sokszor igen hosszú stáblista élén, ami ily módon egyszerre jelenti Choi Yong Sukot, és a nevével fémjelzett alkotóközösséget is. Mivel a honlapon néhány kísérőszövegben egyes szám első személyben fogalmaz, ezért úgy tekintem, hogy minden egyes munka az ő személyes életművének szerves része.

Fontosnak tartották még közölni tevékenységük vezérmotívumát: "Lumpens a látás- és hallásérzékelés képzelőerejét követi."

A Lumpens által készített eddigi munkákat öt csoportba osztva mutatják be, ám ezeket áttekintve azonnal feltűnik, hogy a munkák többsége meghatározási problémákat vethet fel, mivel több kategóriába is besorolhatóak. A reklám, a kísérletezés, a zenés videó és a vizuális művészet fejezetek mellett feltűnt egy mozaikszó is, amely megfejtésre és a gyűjtemény elsőkénti megnézésére ingerelt. 

A V.A.J.P jelentése Visual Art Jam Performance. A jam jelen esetben arra utal, hogy minden egyes itt látható felvétel színházba invitál bennünket, ahol a közreműködő szereplők (táncosok, zenészek, vagy éppen maga Lumpens) interaktív kapcsolatba lép a körülötte életre kelő vizuális térrel. Minden egyes performansz teljesen egyedi, nemcsak látványát, hanem gondolatiságát tekintve is. Beszélnek a lét univerzális magányáról, személyiségünk magunkban rejtőző "szörnyeiről", az elementáris szabadságvágyról, lényünk játékosság iránti alapvető szenvedélyéről. Önálló vonulatként jelenik meg több felvételen is a zene (vagy néha inkább hanghatás) és a látvány viszonyának boncolgatása. Mindegy, hogy a színpadon lévő ember festék és egyéb segédeszközök segítségével keveri-e ki magát a háttérben megjelenő, nagyítva kivetített folyamatot, vagy zongorájának, gitárjának hangjai, dallamai generálják a látvány változásait, netán a vizuálisan megtöbbszörözött táncos testének mozgása maga vizualizálja a zene szólamait, a kérdés mintha mindig ugyanaz lenne: vajon a zene hozza létre a látványt, vagy a látvány szüli-e a zenét?

Interaktív performansz Lee Jin Wook zongoristával

Mozgássor 1. Táncos: Jason Ahn

Lumpens ezekben a műveiben egy modernkori, vagabond Kandinszkijként tűnt fel előttem. Kandinszkij a múlt század elején maga is hasonlóan kereste a jelenségre a választ, és azt egyfajta abszolútumban vélte megtalálni, ami nem más, mint a dolgok számos megjelenési formára bomlott világa mögötti egység, a "minden-azonosság" rejtett valósága, melyben egy tőről fakad hang és látvány, és ennek következtében ezek egymásba is konvertálhatóak. Míg Kandinszkij a vászon két dimenziójával és a festmény kimerevített pillanatával dolgozott, Lumpens munkái térbeli és időbeli kiterjedésűek, és eszközük a mozgás. Változó terekben zajló mozgásfolyamatokat látunk. A terek különösen érdekesek, mert szinte önálló "lényiségek", amelyek interakcióba lépnek a bennük létező emberekkel. Szinte minden performanszban bekövetkezik az a vizuális varázslat, amikor a fizikalitásában valósan jelenlévő előadó már nemcsak kölcsönhatásban áll a térrel, hanem abba belelépve részévé válik a virtuális valóságnak, újra feltéve egy kérdést, hogy a melyik valóság is az igazi? Ezek a terek eljátszadoznak az érzelmeinkkel éppen úgy, ahogyan becsapják a térérzékelésünket is, elhajlanak, görbülnek, gátolnak, ölelnek, támadnak, magukba szippantanak... és így tovább.

Rácsozat Lumpens+Ducky

Vizuális művészeti performansz Wasabi közreműködésével

Ahogyan feloldódnak az érzékszervi határok, ugyanúgy elpárolognak a hagyományos művészetelméleti kategóriák válaszfalai is. Teljesen mindegy, hogy kortárs klasszikus, jazz vagy urbánus utcaművészet a formanyelv, bármelyik esetben az a döntő, hogy az üzenet adekvát hordozóra találjon benne. És innen már csak egy ugrás, hogy a művészeti projektek kísérletezéseiben megszületett kifejezési formák átkerüljenek a Lumpens stúdió egyéb munkáiba is.

Robot Taekwon

Egy épület fényfestése során teljesen egyértelmű a kapcsolat, hiszen a meglepő audiovizuális ingerek összjátéka nyűgözi le a nézőket. Az experimentális munkákban folytatódik a további helyszínek kínálta lehetőségek kiaknázása. Az említett épületfestés ellenpólusán a kicsi, szinte egyszemélyes teret említhetnénk, amelyet a vetített képek tükröztetésével mégis sikerül végtelenre tágítani.  Lumpens számára nem okoz gondot az autós száguldás élményét felidézni egy fogadás terített asztalai között sem, lefogadom, hogy a 360 fokos vetítővásznon látottak-hallottak hatására minden jelenlévőnek felugrott az adrenalinszintje. Ám ez mind semmi ahhoz képest, amit álmaink futurisztikus konyhájában varázsolt elénk a Magic Kitchenben.

Mágikus konyha

Folyamatosan keresi a szokatlan nézőpontokat, és többnyire meg is találja azokat. Nem hiszem, hogy sokaknak jutna eszébe a reptéri futószalagon köröző bőrönd "tekintetének" perspektívája a "Welcome Tourist" hallatán. Ezek az alkotások hol hidegen hasító high tech remekművek, hol lágy és lírai érzeteket keltenek, és nem nélkülözik a humort sem, amely időnként kis szarkazmust is tartalmaz, mint például a még iskolai alkotásként készült What a Wonderful World manipulált videója.

Csak tánc Párizsban (Ducky és Lumpens)

Az alkotás közös élménnyé változtatása a közönséggel több esetben interaktivitásra serkent, és a közönség boldogan grimaszol vagy ütlegeli a vásári erőgép-szimulátort, esetleg locsolja a virtuális növényt az általa is generálható látvány érdekében. A bennünk rejlő Homo Ludens ilyenkor nagyon hálás Lumpensnek.

Charlie fája, interaktív vizuális művészeti munka Octaminnal

Ezek az alkotások már kilépnek a művészet templomaiból, és akár reklámként vagy promóciós anyagként, immár kereskedelmi termék formájában találnak új funkcióra.

Művészeti installáció, INCASE pop-up store + Warhol + Lumpens

 A teljesen új Chrysler 200 - 360 fokban kivetített művészeti munka, hang: Galaga

A zenés videók talán egy harmadik kategóriát képeznek, mivel az alkotói fantázia ezek esetén kívülről kap egy követendő nyomvonalat, amelyet maga a zeneszám határoz meg. Lumpens azonban olyan társakra talált a zenészek körében is, akik nemcsak értő fülekkel bírnak, hanem kellő ízléssel és merészséggel is a vizuális kifejezés lehetőségei iránt. Hozzáteszem, hogy jó esetben - mert talán senki nem fog rám követ vetni azért, ha a stúdió bevételi forrásaként is feltételezem a klipek szélesedő megrendelői körét, és bizony, ha a megkívánt üzenet nem több, mint hogy öt lány legyen cuki és szexi, és a zene sem segít különösebben inspirációhoz jutni, akkor az várható, amit a Sistar I Swear klipjében láthatunk - ilyen sekély vízbe ne kívánjunk fejesugrást senkitől se. Sajnos nem sokkal jobb a helyzet a B.T.S Dangerében sem, a különbség csak annyi, hogy a fiúcsapatokra kiszerelt közhelyek kiváló vizuális iparosmunkáját láthatjuk a klipben. Néha azonban hiábavaló a legjobb táncosok erőfeszítése is, a látvány felturbózása sem tudja elfedni azt a tényt, hogy maga a főszereplő énekes teljesen érdektelen (Junggigo).

 Younha - Run

A stúdió jól tudja hozni a romantikusabb lelkeknek tetszetős mesevilágot is (Hidamari), de sokkal izgalmasabb "felnőtt mese" az EE Mikulás-története (Pong Pong Pong), amelyet egy beépített kamerán keresztül látunk, vagy Younha Run című számának moziélményekre reflektáló versenyfutása.

 Curiosity Performance Artwork

Mégis, ha összevetjük ezt a Curiosity Performance Artwork filmjével, ahol a koreográfia, a jelmezek és a klip teljes látványvilága áll a zenei ötletesség szolgálatába egy érvényes gondolat égisze alatt, akkor mintha nem is ugyanazon a bolygón járnánk. Általános tanulság, hogy ahol a zenei és előadói kvalitás magas fokú, ott a képi megvalósítás is szárnyakat kap. Ez lehet nagyon sokféle. Ritkábban egy jól követhető történet teszi filmszerűvé a klipet, van, amelyben a vizuális történet szinte függetlenedik a zeneszámtól, esetleg még izgalmasabbá is téve a végeredményt a zenei alapanyagnál, és természetesen találunk olyat is, ahol a látvány leginkább a zene vizuális megfeleltetése. Ezek között van egy különleges darab, mely Lee Jin Wook zongorista számára készült, és az utazás során a buszból feltáruló város képe úgy áll össze szinte pixelekből a zenész szeme előtt, mint ahogyan az egyes hangok szövődnek zenei szövetté.

Májusi busz, Lee Jin Wook zenés videója

A Lumpens-kollekció legizgalmasabb darabjai nem véletlenül a nagy egyéniségek számára készültek. Tiger JK és Yoon Mirae, valamint Rain személyisége, zenei és gondolatvilága annyira összetett, hogy tálcán kínálja a vizuális formába öntés legkülönfélébb lehetőségeit. Az előadók puszta megjelenése is érdekes, mert érdekes emberek ők maguk is, a bátorságuk és kísérletezőkedvük pedig határtalan, ugyanakkor nem ismernek minőségbeli kompromisszumokat. Ez minden egyes klipjükön átsüt.

FeelGhood Music trailer

Yoon Mirae - Get It In

Az MFBTY nem áll ellen a "beszélő fejek" megjelenítésnek, és a Yoon Mirae - Tiger JK páros helyt áll a Matrix-Kill Bill-Star Wars-wuxia filmes utalásokat tartalmazó küzdelemben is. Ez utóbbi klip különösen érdekes abból a szempontból, hogy a színpadi projektekben látott téralkotási módok itt is megjelennek, a kard mozgása átszabja a környező teret is. Talán még ennél is hangsúlyosabban kap szerepet a virtuális tér Rain 30 Sexy klipjében, amelyben ugyan kiemelten az előadó és a táncosok mozgása áll a látvány középpontjában, de az őket körülvevő felületek maguk is önálló op-art alkotásként simulnak-görbülnek és lélegeznek együtt ritmikusan a koreográfiával és a zenével.

Rain - 30 Sexy

Két különleges klip önálló elemzést igényelne, így most csak megemlítem Drunken Tiger The Cure című filmjének érzékeny szépségű animációs megoldását, és az MFBTY Sweet Dreamjének VFX-látványorgiáját. Bár teljesen más alapokon állva, de mégis erős rokonságot mutat két klip, az MFBTY Bang Bangja és Rain La Songja. Míg az előző indiai, a második latin-amerikai zenei elemeket tartalmaz és hangulatot áraszt, mindkettőben Lumpens látványvilága dominál, mely valahol a valóság és a képzelet között egyensúlyoz. A színek, a formák, a fények és sejtelmes félhomályok teremtik meg a valós szereplők akcióinak kulisszáit, és mindkét klipre jellemző, hogy egészen az eksztatikus végkifejletig ott pörög bennük a tánc szakadatlan mozgássora, amelyre Rain klipje még egy narratív szintet is ráemel.

MFBTY - Bang Bang

Rain - La Song

A klipek sorában van néhány nagyon figyelemre méltó darab, csak néhányat megemlítve közülük: a Dance Wit Me Smells klipjének vizuális megoldásai kiválóan szolgálják a groteszk táncos párbajt. Mindkét Cho Yong Pil klip emlékezetes marad, és érdekes, hogy két nagyon különböző verzióban találkozunk bennük a szerelem felnőtté érlelő hatásával. A Hello rendkívüli humora és ötletes metamorfózisai hatására mi is az egekig szállunk azzal az iskolabusszal, míg a Sullemben ugyanennek a témának a gyermekien ártatlan változata varázsol el bennünket. Spica Tonightja csupa játékos ötlet és merész szexualitás, nem a művi, hanem az izgalmas, érett női fajtából. Ugyancsak emlékezetes a Crazy Bitch fekete-fehérben filmezett szenvedéstörténete is. Végül nem mehetünk el szó nélkül a Guckkasten Change című gyermekríkató szürreál-horrorja mellett, amelyből szerencsére mindenki sértetlenül ébred és távozik.

Cho Yong Pil - Hello

A zenés videók hosszú listáját nehéz lenne egyenként sorra említeni , ezért az a legjobb ötletünk, hogy látogasson el mindenki Lumpens honlapjára, és kattintgassa végig a bőséges kínálatot. Meg fogja találni a kedvének és ízlésének megfelelőt, efelől nincs kétségünk.

Írta: Harudo11

Kapcsolódó cikk: Lumpens - interjú